Igen ott,
kezed meleg,
gyógyító.
Egy kicsit
feljebb járjon,
vállam nyomkodd,
azt kívánom!
Előre hajtom fejem,
érzem forró leheleted.
Ne hagyd abba,
jaj, de jó,
izmom lazul.
Halihó!
Még… még…
Kezed eltévedt,
de már nem bánom.
Ágyat vetek,
lepedőre,
párnát, paplant,
díszpárnákat
félre teszem.
Szemed kérdez,
szám néma marad,
kezemmel, kezed
vezetem.
Szikra pattan,
csók csattan,
visszakozni
senki nem akar ma.
Szorosan tartasz,
kezem már
Te vezeted.
Test, testhez ér,
felfedezni kész.
Egy halk sóhaj,
bőrünkre kiül a só.
A kéz háttérbe
szorul, s jönnek
az
ajkak.
Fülcimpám
bizsereg, amint
csókkal illeted.
Mit mondhatna
erre,
egy
gyenge nő?
Csupán annyit:
MÉG!
Testünk remeg,
Körmömmel,
bőröd vájom,
vér
sercen.
Testem megfeszül,
befogadni kész,
izzadság
cseppen,
érzem kesernyés ízét.
Egy pillanatra
megállsz,
némán
szemembe nézel,
mosolygunk,
testünk összeforr,
és
tudjuk,
nincs visszaút.
Halkan
füledbe csak annyit
súgok,
AKARLAK!
… és
felvesszük a ritmust.
Testünk lángol,
vágy tüze
felemészt,
és …
jön…
Mi is?
A felébredés.
Fáj
a hátam,
gyengén
masszírozd!
Anna, nem tudom milyen „hangulatban” íródott ez a vers, nem tudom minek szántad.
Erotika. Túl ragoztad, és hiába az „erotikus” szavak, képek, pillanatok. Elfelejtetted, kihagytad, kizártad az „olvasót”.
Hosszan elnyúló, szinte szavakra tört vers ( pálcika vers ) inkább csak helyzetjelentés. Ki van lent, ki van fent.
Javaslom, hogy olvass bele a „Magyar Erato” kötetbe… ( válogatás a magyar erotikus költészetből ) Faludy, Pilinszky, Lator, Füst,Szász, Nadányi… Hajnal Anna…
( Faludy György: Fülledt éjszaka – 1.)
Hány napja lettem szerelmes beléd?
Most végre itt nyújtózunk egymás mellett,
mellemtől alig ujjnyira melled
és rajta két korall viaszpecsét.
Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás
szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk – párzás
előtt hajlékony, játszó párducok.
Beléd harapnék, de remegni kezdek.
Vajon tudod-e, amit én tudok,
hogy két ágyék kevés a szerelemhez?
(…)
A végére pedig a „felébredés” az egész írást komikussá teszi…
Szóval, nem értem, nem tudom Anna minek szántad, de hiába írjuk le a tüzet, a vágyakat, ha azt nem érzi az ember, ha „nem jön át”, és persze a végére „lelankad”…
Egy vers, főleg egy erotikus vers, hiába az „öncél” nem lehet mégsem egzakt öncélú, hisz olyan részletek, képek kerülnek a versbe, amik addig lehet a „négy fal közt” voltak, vagyis a verssel kinyílnak az ajtók, ablakok, eltűnnek a falak…
De itt nem ez történt. Semmi nem nyílt meg.
És ahogy írtam, az olvasót is kizártad…
