zárt osztály
kerengenek magukban,
s van, ki hajlong –
a hattyú mostan
önmagára néz;
a másik krisztus,
vágással fején
egy új tekintély.
egész itt mindegyik
és életképtelen –
a gyógyulás kilök:
másként megérteni –
ki szolgál, enni ad,
tisztába tesz – az más.
az él, szeret, és
elvan más bajával.
(2014.02.21.)
kérdésverte
és engem ki talált ki? mennyi időre, miért?
szerelemre magyarázat lenni – minek?
új szerelemmel magyarázni – nincs értelme.
érzelem van – múltával érthetetlen.
az angyaloknak nincs neme – minden
izükkel az úron függenek = nem emberek.
ember az emberrel – két porszem a szélben erősebb –
nem lebeg tovább, ha nem kell. szerelmesen.
a süllyedésnek hordozója ő, ki égbe vágyott.
(2014.02.22.)
kádéeszeljéa
(K.D., Sz.L., J. A.)
én látom így csupán; hogy futnék –
másnak annál jobb – nekem minél ha rosszabb?
ki van találva nélkülem – mi velem cinkos;
hűségemben önvád mardos: mennék?
mozgó börtönöm fölött a rácson át
madár csíp csillagot, de éhes –
nekem a kép marad, mi sosem külső,
de attól én szabad még nem vagyok.
úgy fut rajtam át e rossz gép-program,
fejem mire hogy fölkapom – már gép sincs –
előhívatlanul töltöttem életem,
s mire hogy tudnám, hogy mire,
úgyis semmire – a ríme mindenre.
miként nézzem, hogy ünnep ez:
eleje-közepe-vége lesz: egész és egy –
ajándék; akár adták vagy elvették,
attól még ünnep ez. jobb szóval: életem.
(2014.02.22.)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Petz György
