Ha itt leszel lélekben ma nálam,
elkezdünk suttogni. Párnára hajtom
fejem. Varázsburokban vár ránk
a csend. Kibökjük többször, mint a
rossz gyerek, panaszolva az aznapi
– azhétszentséghogymégegyszernem –
fogadjuk, hogy előrelátóbbak leszünk.
A csókot nem nyomjuk el többé egymàs
ajkàn, megmelengetjük az összes végtagot,
feltépett ajtók lesznek a szemek, egyszerre
koppanó szemhéj itt fent. Szívünk ütemére
lépünk álomországba, lépcsőnkön lefele.
Lecipeljük az elvásott emlékeket, te szót
morzsálsz a visszaútra, én áttangózlak
bizalompózból, amíg áttetszünk a tejútra.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.10. @ 10:00 :: Marthi Anna
