Úgy négy-öt tojás fölé tollasodtak,
a tyúknyelv kot-kot dallamába fogtak,
s a lelt fészekbe, mint kik odanőttek,
a nagy időre előpihenőztek,
így kezdte tavaszonta egyik-másik,
az első tyúkból itt maradt akármit,
mind lemondott a megszokott világról,
a napi egy szem tojáspottyantásról,
aztán az anyám szemrevételezte,
a darabszámot hozzá többszörözte,
úgy valahogy, hogy jusson egy középre,
s a többi móddal lapuljon köréje,
így indulózott a dolog, és teltek
a napok és a tojás-sárga lelkek,
s úgy jó huszonegy babusgatott nappal,
kicsiberésztek vékonyszálú hanggal,
s mert velük Isten engem is megáldott,
csak lestem azt a bolyhódzó családot,
nem intettek, de mégis megvigyáztam,
hogy ezidőtájt merre lép a lábam,
a kotlós dúlt-fúlt, majd húsz volt a gondja,
de kis csapatát szárnya alá vonta,
csak ennyi volt, de most, hogy visszanézek,
egy sárga rétnek látom az egészet.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.16. @ 06:19 :: Böröczki Mihály - Mityka