Azt kéred, legyen ma lélekeskető nász,
csillagtakaró, párnahold és anyaöl meleg.
Szenvedély lopózzon testünkről tudatunkba.
Maradjunk kis similabda, könnyű teher,
csak sétáljuk körbe a galaxist, ezüstzsinórt
fogva, dimenziókra ugrálva fel-le,
komolytalanul, évődve, türelmesen.
Merjük fehér színét kimutatni a szívnek,
illatot tudva érintéssel barátkozzunk,
rögös arcú felhőmén nyergében
nevetve kergetőzzünk. Pitypangernyő
röptével versengjünk, míg lazul az ég sarka,
tenger zúdul, nagygöncölt elragadva,
és kifordítva kiömlik, az esőcseppek
úgy pattognak, mint a szikrák, mi
felkiáltunk: testünkbe visszabújnánk.
Csigalassúsággal búcsúzunk annyi
csók közt, míg belealszunk játékainkba.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.22. @ 16:47 :: Marthi Anna
