A macskának négy a lába,
Ötödik a farkincája.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Azon megyünk Molduvába,
Szélkiáltók országába.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Zörgő-zurgó falevelek
Hoznak-visznek ordas telet.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Lépéseink nyikorognak,
Bocskorunkkal együtt kopnak.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Míg a felhőn hajnal hasad,
Havas völgybe foly’ a patak.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Tágas világ, fődkerekség,
Csillag vezet vagy fényesség.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Vándor lelkek otthonáig
Lőtőt lépő Hold világít.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Szénaboglya négy sarkába
Szemünk hunytuk éjszakára.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Parázs nélkül bármi érhet,
Kocka forog, mint az élet.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Egy szem lovunk elkötötték,
Ördög fattya sipkás törpék!
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Patkójából szeg se maradt
Az Esthajnal csillag alatt.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
De az Isten meghallgatott,
Egy ló helyt’ két táltost adott.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Mer’ a bokor erdő mellett
Ifjat s leányt is teremhet.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Aranyhajuk szellő fújja
Fürtjeikkel összebújva.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Csillagszemük mind egy testvér,
Csorgó könnyük felhőt kísér.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Mogyoró vagy csipkefaág,
Sokat ígér, keveset ád.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Mer’ amit ád, keserű az,
Röpke álom, karcsú vigasz.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Az ikreket fölnöveltük,
Tejbe-vajba fürösztgettük.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
De az ifjú álmot látott,
Fogadott szűz némaságot.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
H’jába kértük, csak nem szólott,
Szívünk biz’ a meghasonlott.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Küldtük őket szirtfokokra,
Tövis közé szurdokokba.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Küldtük őket a csenderbe,
Falja őket farkas, medve.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Veszejtse el az Úr őket,
Ne lássuk a színük többet!
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Száz esztendőnk is elszaladt,
Míg szívünkből sóhaj szakadt.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Bár itt volna két gyermekünk,
Szánva már, mit tettünk velük.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
S egy nap köszönt ránk békesség,
Szárnyas hintó, nagy fényesség.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
El se hittük, kiket látunk.
Nevelt fiunk, nevelt lányunk.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Vittek égi esküvőre,
Arannyal szőtt köntösökbe.
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Hasadjon a templomkárpit,
Kívánhattunk volna bármit!
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Ilyen csoda nem esett még,
Égen-földön sem keresték!
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Kinek lehet, jusson szállás!
A Mennyekből gyermekáldás!
Dere-dedde, dere-dedde,
Dere-dedde, dede-dedde!
Legutóbbi módosítás: 2014.05.31. @ 14:27 :: Pásztor Attila - Atyla
