Színültig maradtál bennem,
torlaszok és álmok között,
lombnyi csókodtól fulladok,
vágyunk egymássá ötvözött.
Egymagamban világítok,
izzok elfojthatatlanul,
végtelenbe röpít a fény,
majd puha válladra simul.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.01. @ 18:56 :: Serfőző Attila