Kezeidtől néma lettem s ingatag,
csókodtól megbénult az agy,
s ki tudja, hány törvény bomlott szét,
mocskosak lettünk és éjsötét,
mégis tisztán látlak, hófehérnek,
s így is szólítnálak enyémnek,
hisz nem vagy tőlem rosszabb, se jobb,
s míg csókomtól elveszett tudatod,
most visszaadnék mindent könnyűszerrel,
csak csókolj újra, csókolj ezerszer,
mert hiába tiltott, ha a szabály törékeny,
csak dadogok nélküled, s én sem értem,
miért fut, őrjöng, ordít, szalad
utánad a szív, ha nem szabad,
s mégis féltve őrzött, nyílt titok,
hogy nem vagy tőlem rosszabb, se jobb.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.04. @ 22:54 :: Tóth Zita Emese
