Beleragadtam
a hajnal szavába,
újságpapírba
rejtettem testem,
lábamon
a föld tudománya,
fejemen
az időjárás lüktet csendben.
Decemberi
szél ostorozott ércként,
összegyűrve
dobált neki a palánknak,
Minden ólom
mely melegített eddig,
könnyezve
hódolt oda a halálnak.
Csend,
boldogság, égi jel ragyog,
csillag
káprázat a város peremén,
de kósza-kusza
szél rabja vagyok,
újságpapírba
csomagolt, padon felejtett remény.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.12. @ 20:05 :: Thököly Vajk