Egy tojás kellett, liszt, meg só, szemernyi,
utána eggyé gyúrni, kisodorni,
jó maradásra deszkalapra tenni,
hogy kellő időt tudjon nyugovolni,
meg anyám, aki bírta az egészet,
s oda se nézve csipkedte darabra,
az éhes tészta édes örömé lett,
a leves lassan forrt, elült a habja,
s a két kéz, mint ki főztjével beszélget,
a tésztacsöppöt lobbolt lébe rakta,
s úgy nógatózott kedvet az ebédnek,
ahogy a szél fut nyáridőn a Napba,
de mára csak az íz maradt egészben,
de ideérzem, visszakanalazva,
hogy minden öröm ott gőzöl a készben,
hogy tányérok ügyelnek kanalakra,
s az asztal úgy terítve, mint az oltár,
kopott szürkéből kiszakadt fehérben,
s én nyeldekelek minden egyes sornál,
csak anyám marad végig észrevétlen.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.30. @ 06:57 :: Böröczki Mihály - Mityka