Lénárt Anna : Ébredés

 

Egy dal üti meg a fülem,

gyereklány játszik a gyepen.

Egyik kezében a játék baba,

szívében a szerelem vágya…

A dallamot messze viszi a szél,

a fiú talán meghallja énekét.

Szeret…, nem szeret…, szeret,

virágszirma porba hull…

Szeme csillog, kacag a fénybe,

játék baba dobozba került rég…

Egy pillanatra csendben megáll,

az álom, mint varázslat öleli át…

Talpa alatt a Föld is megremeg,

tűnik a gyermek, éled a nő…

Kívánja az ölelést, a csókot,

véget ért a boldog gyermekkor…

—————–

A szokásos: rossz rímek, fel nem épült vers: nincs vers. Naplóba javaslom. NHI

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.19. @ 21:04 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 143 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.