A Nap ideje ez – a fényekkel festőé:
most keveri ki vidáman az Ősz színeit
– csak pár órára hígítja őket esőlé –
aztán megint életre kap a tágas zenit,
a zivatarok nemes szürkéskékje után.
A megfakult virágok újra felélednek
és harmatos szirmokkal hajladoznak buján
( kacér követei az enyelgő Édennek )
A Mindenség csókokba hajol tízezer – szám:
a nedves bibéken pillangók pödörnyelve
tolakodik, mint kéjsóvár szerelmi szerszám
és a forró szellő is epekedőn nyelve,
perzselő érintéseket kutat a lombban,
( hamvas tomporán pajzán kajszibarackoknak )
míg a meggyek alvadt vérszín szíve megdobban,
’s kéket csücsörítve áfonyák vágyakoznak.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.22. @ 11:22 :: Schifter Attila
