Monotonná válik a hajtás, mikor
biciklire pattanok reggelente,
egyik házból ki, a másikba Tibor
bácsi vár, már bevizel éjjelente.
És amíg tisztába rakom az ágyat,
ő századszor meséli el afférját
a tsz elnök feleségével, megfáradt
arca mosolyog, miközben gallérját
igazítom, s elgondolkodom, hogy hány
kapavágást hasított ki a földből
ez a kéz, vagy Rózsika néni sovány
karja hány kenyeret sütött örömből…
Ám szemeikből kifolytak az évek,
halál kopog és lassan hazatérnek.