Fiatal bivalyok ordítását hallom,
vágtáznak, megbotlik lábukon a föld;
rugdaló patákról szállnak a göröngyök,
s a mély csend is dadogva felüvölt.
Távolról figyeljük a bőszült nyargalást;
mindannyiunk teste egy ütemre rezdül,
szemünk bármily fáradt, lenyűgözve nézzük,
amint sok remek hím támadásba lendül.
Farkunkat behúzzuk: iszonytató látvány;
olvadozni kezdünk, mint naptól a kátrány,
az ős odaadás megárasztja vérünk;
amink csak van mindent, mindent elígérünk;
s már alig reszketünk, jöhet a nagy zápor!
És pofánkba kacsint az inszeminátor.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Bogár Gábor