A Bükk hegység karéja,
Egy kicsi falut ölel,
Mely itt van a szívemben,
A lelkemhez közel.
A falut dolgos emberek lakják,
A látogatót szívesen fogadják.
Aki oda vendégnek betéved,
Nem marad híján a falu szeretetének.
A hegyek oldalában,
Fehér törzsű bükkfák, szálfenyők
És terebélyes tölgyek,
Állnak kecsesen,
Mintha lennének úri hölgyek.
Míg ágaikkal felnyúlnak,
S lágyan cirógatják az eget,
A lábuknál térdelő bokrok alatt,
Zöld moha ágyon szendereg a csend.
Fülébe altatót,
Halványkék harangvirágok lágy dala csent.
Páfrány alagútban kis patak szalad,
Kristálytiszta vizéből mindenkit megitat.
Az avar alatt gomba is terem,
Kosaramat hamar tele szedem,
Őzláb, rókagomba, vargánya,
Megfőzzük majd vacsorára.
A mezőn pompázik tarka virágszőnyeg,
Kicsi falum Királd,
Az én szívem így őriz meg.
2014-11-15
Tiszakécske
Legutóbbi módosítás: 2014.11.16. @ 17:00 :: Kovács István