Kőmüves Klára : – kuncogó –

Nyomtatás

Tudod, az úgy volt, Nóci, mint a filmeken, folyton

rogyott a lábam, körzővel vésett szív várt a székemen.

És tudod, úgy volt eleinte még, hogy nyelvet öltött rám,

de közben észrevettem, a leglengébb részen lesi a ruhám.

Meg amikor ördögszarvakhoz hasonlította a copfomat, hű,

de kellemetlen volt a többi srác miatt. Szóval, elvonultam

duzzogni a tölgy előtti padra és ő utánam jött, rá úgy két

pillanatra. Azóta Nóci, de most már tényleg, akár csak

filmeken, elvégre tíz vagyok, tudom, ő lesz a végzetem.