Nézzétek őt. Butuska, gátlásos, lerí róla a jóindulat. Régóta ismerem. De ott a csupa kerekség downkóros lány, mennyi feltétel nélküliség, nincs benne istenhiány, vidám. Aztán jön lila blúz. Kilóg, pedig amije van is megereszkedett. Vénleány, ábrándos, szomorú romantikus, félmosolyában visszafogott hiányhegyek. Látod? Ő egészen kétszínű. A szeme se áll jól, fogatlanul nevetne, de ráhúzódik a pulykaméreg, mint a cúg. A kis feltárulkozót figyeld, ahogy lesüti szemét, miközben hiúságcsomag feszül, kibuggyan szájából a rosszindulat. S mire felállnak a színpadi díszletek: bambán bàmulok, zéró önismeret. ( Fejcsóválva el.)
Legutóbbi módosítás: 2014.07.07. @ 10:08 :: Marthi Anna