Emlékezz rám,
ha eljön a hajnal!
Szíved akkor simult hozzám,
s érezvén a karodat
szerelmes szót súgott a szám.
Emlékezz rám,
ha kizöldül a tölgyes!
Hosszú sétát tettél velem,
tisztásán állt egy vadles,
rejteke lett búvóhelyem.
Emlékezz rám,
ha tarkállik mező, rét!
Virágszőnyeg csalogatott,
s `hogy csodáltuk zöld füvét,
békességet találtunk ott.
Emlékezz rám,
ha szikrázik a napfény!
Hogyan melegítette arcunk,
izzott bennünk a remény,
hogy közös jövőbe tartunk.
Emlékezz rám,
ha szél rázza a fákat!
Mikor lehullt néhány levél,
kedvemre ült a bánat,
ez a múlás rólunk mesél.
Emlékezz rám,
ha párás a messzeség!
Úgy kéklettek ott a hegyek,
s ködfátylat küldött az ég.
Ilyen messzeségbe megyek.
Emlékezz rám,
ha léptem por fedi már!
Ködbe veszett minden álmunk,
s a magány hidege vár.
Ha megoldást nem találunk –
emlékezz rám!
Legutóbbi módosítás: 2014.07.22. @ 04:25 :: Szepesi Zsuzsanna
