FOGASOZÁS
Az én kezem egy fél világot szét szórt,
hogy ne babráljam, egy szó is elég volt,
s a vasfogak kiéleződött rendje,
mint súlyos féltés, úgy ügyelt kezemre,
s hogy körületét semmi baj ne érje,
a szomszéd gonddal nyögte a szekérre,
a szántás darabos volt, gurba-görbe,
nagy, hegyes vasak szúródtak a földbe,
s a vaskarom a rögökbe fogódzva,
csak törte, nyúzta, zúzta porhanyósra,
a két tehén feszülve, dűlve húzta,
és billegőzve fordulóztak újba,
a dologtevés ráizzadt a Napra,
ki fáradt jobban, tehén, vagy a gazda,
ez aprósággal amúgy sem törődtek,
csak lesték frissült színeit a földnek,
ott erősültem, s ügyelőn magamra,
fölkászálódhattam súlyként a vasra,
csak ültem, hantnyi zajba lógó csönddel,
s az egész határ tele volt örömmel,
ma gépek húzzák, elveszett a kedve,
de nekem most is tehenes gereblye.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.04. @ 07:12 :: Böröczki Mihály - Mityka