már-már elcsendesedve
– korbáccsal vert hajnal –
fulladoznak fényrögök
bujkál a fák között
a napsugár
kiszökik
a fodros fák fölött
csend van
hallgat az önvád
kimért sorsom reám égve
lelkem kivérezve kiégve
elbúvok
mint a lemenő nap
vérző bíbor fénye
ne lássa senki ne tudja senki
hogy fejem felett
sirályok köröznek
Legutóbbi módosítás: 2014.07.27. @ 16:00 :: Nagy L Éva
