Márqueznek
Én nem tudom, Gabónak volt-e társa –
nekem ha volt, hát félve menekültem –
irígyen néztem vissza, rá, Gabóra,
ki úgy kapott a pillanatba, mintha
évezredes lehetne, ami egy perc –
és nem megunta, szívére se vette,
akár az állat – pillantása tenger,
s mi belémerül, abba’ ő is benne –
mert hű a víz, ez áldásteli átok,
lekaparni sem lehet korallvázról,
s mi él – virág – hiába foga, karma,
ki magról jő, bimbózik öntudatlan
– egyértékű határán túli mással,
ő innen él – a tenger betakarja.
(2014.08.05.)
Skizofrénia
Honnan a hasadás benned, kisfiam –
két patak ága egybeszaladt folyó –
hát nem a tengerbe és az égbe
fusson, mibe az idő belekapott?
Sem az egyik, sem a másik vizen
nem akaróztak ellenséges hitek –
összes percünk utólag lett igaz,
emelkedő és titkosrendű hidak.
Tükröződnek mihaszna ívei
ki nem vigyáz, azon korlát nem segít;
eredeti minden vízbeugró,
olyan, akár egy másik vízbe ugró.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Petz György