Fehér fátyol libben, örömkönnyek gyűlnek,
Ódon rézharangok nászindulót zengnek.
Isten háza zsúfolt, vendég lelkek lakják,
Akik a szép fohászt ajándékul adják.
Pirospozsgás kislány áll az oltár előtt,
Repdeső szἱvével űli az esküvőt.
Öltözéke ékes, egészen királyi,
Választottja büszke, tehetős világi.
Mosolyok röppennek meghatott arcokról,
Amig a pap beszél szἱvekről , álmokról,
És az Úr éneke zendül a templomban,
Orgona búgása játszik a hangokban.
Hosszas, mély csend után a pap beszél újra,
Majd a szónak jogát az új párnak nyújtja.
Esküszó hullik a szerelmes ajkakra,
Perzsel a vallomás, égő csók záloga.
Az Úr emberének palástja fellibben,
Áldásra emeli kezeit meghitten.
Tova, sikoly remeg át egy szegény házon,
Szerelmes, holt ifjú függ a gerendákon…
Legutóbbi módosítás: 2014.08.10. @ 10:23 :: Bihari Csilla Rózália
