Egy ráncos,
furcsa
dombon ültem.
Kongott,
zsongott
fülembe még
az éj,
a kéj,
sekély öröme
a csendnek.
Játszottam közönyt;
nem érdekel
az est,
a Hold,
a folt,
mit homlokodra
font!
A tépett
képet
zsebembe gyűrtem.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.02. @ 17:00 :: nemojano
