Elcseréltem egy konzerv olivát egyetlen pontért.
Múltat és jövőt hagytál, a jelenben szíven gyötörtél.
Vmi nagy szerelemnek képzeltelek, Isten.
Kezedről csak úgy csorogtak a szavak, mintha
tollinjekciód fúrtad volna papírba, mint kagylóból
kiszippantott megszámlálhatatlan dallamot, mint
nyelvet nyelő csókod, ittam önmagamat felfedve
bárhol megtalált lírád, a meglelt kielégüléssel
sem tudtam Jézus olajfaligetére cserélni a kárt,
s bár megvertél szóáradatoddal -mennydörögtél,
villám figyelmed érlelt idebent, csendig lelkes
szép értelemmel közérthetőséged élét gömbölyítve
közhelyeken. Meg nem engedted ma sem, hogy
feljegyezzelek. Csaltál a világ felé, huss, elengedsz,
Te lehetsz kedvemért a kitárt széles álmú fegyver,
öléstől cseréld golyódat, pazarold rám, és ölelésre
használd fel értem, ha igazán Isten vagy, ellenem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
