A szomszéd ház tetején
pihent meg a fehér Hold.
Fölé zord felhők gyűltek,
az ég esőköpenyt hord.
S itt ülök magamban,
fehér falakba zárva…
Hallgatom, ahogy az óra
vált a holnapi mába.
Lehunyom a szemem,
egy pillanat az egész…
Ködkép szállott elém,
így bódul meg az ész.
Téged is elszorít,
zsarol már az álom.
Lehet rég itt hagytál,
de jelzésed várom.
Huszonhárom perce
nem olvastál belőlem…
Késő van, nekem is
csak kezem van erőben.
Szüntelen kalapál,
oly veszettül neked
értelmetlen ütve
a billentyűzetet.
Csak annyit közölne,
hogy legyen álmod szép!
Tóduljon elmédbe
sok éles, színes kép!
Virágozzon szíved,
örülj meg a mának!
Ne zárkózz a tegnapba,
a holnapok már várnak…
Szemed mást is úgy, mint
engem, varázsoljon.
Énekeljen ajkad,
dalod szívhez szóljon!
Minden nehézségben
találd meg a szépet!
Most már tényleg jó éjt
kívánnom kell néked!
Legutóbbi módosítás: 2014.09.14. @ 10:17 :: Furuglyás René