Valami nagy szilánk kaparja a torkom,
szívemen is lyukat szakított egy ponton.
Véres vitorlákkal rovom a köröket,
s elmém ellenem már rút tervet szövöget.
Csendben sirassatok, folyóparti nyárfák,
hisz lelkem, hol vízzel, hol a tűzzel bántják.
Tiszai szél hamvam majd szerteszét fújja,
így repülök fel a csillagokon túlra.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.14. @ 07:00 :: Nagygyörgy Erzsébet
