Nagygyörgy Erzsébet : Anyátlanul

Nyomtatás

Ezerkilencszázhetvenkilenc 

december huszonnegyedike

éjjelén anyám körül

sápadt lett a fény,

lelkében erősnek hitt kötelékek

foszlottak hirtelen semmivé…

Már apámat se hallotta,

vitájuk még vibrált a légben,

mikor ő, a zord éjszakában

egy fájdalom nélküli világ felé tartott…

Fejében sürgető hangok

monoton zaja harsogta,

legyen önként a csillagok

néma vándora…

S ezen a mai anyátlan 

estémen kérdezem magamtól,

ha gyermekként nem futok utána 

fagyos lépcsők során

bukdácsolva,

-most harmincöt éve 

gyászolnám anyámat…