Kőmüves Klára : – kapkodó –

Nyomtatás

Rendben. Kihajtogattam a hajnalból a reggelt.

Egyre sötétebb van odakint, talán azért ment

nehezebben. Előkaptam belőle a fogkefét meg

a kávét. Áramszünet van, kikészített göncöm

kész ajándék. A cipőmet a teraszon hagytam

este, kiszaladok érte mezítláb, hogy behozzam

a melegre. Az indulás előtti percek szolgája

a bérlet, hiába kerestem megint, jelentést tesz

a szennyesbe dobott farmerem zsebének.

Akkor hát rohanás! A kapu megint csak zárva,

kulcscsomómat nehezen engedi el a táska.

Gyors séta – lassú futás, telefon a szájba, meg-

van a pénztárca is és a feladásra váró számla.

Itt a zsebkendő meg a kézkrém. Na, most vagy

valóban sötétebb a reggel vagy gyorsabb lettem

a fénynél. A kereszteződésnél megnyugszom, itt  

már leinthetem a buszt – senki sincs az úton,

mindenki elaludt,

és

naná, hogy szörnyen kezdődik a nap,

hétkor indul a busz, de még csak hat.