Ezerszínű arcával
fut felém a tegnap,
A boldogság-szépítő
évek megvillannak.
A rohanó-mindennap
feszítő világa,
A közönyös üresség
ráncát rám ne rakja.
Kandallótűz-imáim
különös alkalmak,
Vágy lángjai égetnek
perzselő nyomokat.
Szivárványszínű reményt
a holnap tartogat,
A jelen megváltását
pillanatok alatt.
Télidőben érints meg,
szegődj mellém bátran,
Ne legyen az ébredés
keserédes hajnal.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.01. @ 20:19 :: Szabó Edit Irma