Ez eddig mind,
mind csupán szöveg volt,
és mégis köszönöm,
hogy mindezt tanítottad;
szerettem ezt,
és őt is megszerettem,
ez kedvelés,
ez már a szerelem –
és hittem mind,
oly óvatosan egykor,
kimondani csak
későbben, hogy mertem.
Ennyi volt és nem több,
kimondani világot,
szinte megteremtem,
csupán szöveg, de
rajtavesztek, hidd el,
ahogy szóval az érzés
párhuzamban veszt el.
Ameddig híd a ködben,
s ameddig meri lábad –
amennyit a zsákból
kiszedsz – nincsen többed:
lépsz és ragadsz – megtelepszel.
A szavak később jönnek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Petz György
