Marthi Anna : Eszterek

2014.10.17. Marthi Anna Egyéb 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Képlopás

 

 

Hastájbizsergős lepketánc. Szemembe loptad a kezet, e bensőséges simogatást.

Meghatározott, valóságos, exponált: a fény, ahogyan érintés-erősen fotópapírra

finomodott. Arcodnak bőrszirmain, csukott szemhéjú átéléssel tenyér-kehelyben,

ember virággá egyesül; egymásért a lélek. Úgy lengedez a száron, nap-éj határon

átfeszülni kész az időn. Remegőn, pilla-könnyeden, selyemhajad árnyékán, térbe

olvasztva, végletekig zárja a külső világot. Bent nyíljon, a gerinc folyamán annyi a

fényes csillag – ezer tűszúrás a kozmosz sötétjén – lélegzetre vert csókos fuvallat.

Átértékelem hétköznapom. Képet loptál szemembe. A címe: Eszterek (csillagok).

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.17. @ 09:39 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak