Egy óriás torok a végtelen,
és csak falatnyi élv szerelem,
a test eltűnik, borzong valami,
a csöndet elnyújtottan hallani,
és minden kívül lesz, ami belül,
ahogy a két test összelüktetül,
s a percekig fölajzott pillanat
számlálhatatlan darabra szakad,
és olyan messzi szalad a közel,
hogy nem ott vagy, ahova érkezel,
mert ott a fénylő, tiszta ég se kék,
de te falod a vágyak csábszerét,
valami széttép, s összerak vadul,
a semmi újabb száz darabra hull,
s az ereidben úgy kering e drog,
hogy ég a földdel összetámolyog,
a kevés sok lesz és a sok kevés,
nincs pörgés csak a beleszédülés,
az ész kikapcsol, változik a rend,
a mit, miért már régen messze ment,
és húz a csúcs és visszaránt a mély,
két test között szorong a szenvedély,
ám ezt az édes, boldog nyavalyát,
mint tévedést, az Isten bízta rád.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Böröczki Mihály - Mityka
