A hatalmas román stílusú templom belsejében
turisták tolongtak félhomályban.
Boltív nyílt meg boltív után, áttekinthetetlenül.
Néhány gyertya pisla lángja lobbant.
Egy arctalan angyal magához ölelt
és egész testemben hallottam, amit suttogott:
“Ne szégyelld, hogy ember vagy, légy rá büszke!
Bensődben egymásután megnyíló boltívek végtelen sora.
Sosem leszel teljes, és ennek így kell lennie. “
Könnyek vakítottak el,
amikor kitódultunk a napfénytől felforrósodott térre
Mr és Mrs Jonesszal, Tanaka úrral és Signora Sabatinivel
és bennük boltívre boltív nyílt
végtelenül.
Inne i den väldiga romanska kyrkan trängdes turisterna
i halvmörkret
Valv gapande bakom valv och ingen överblick.
Några ljuslågor fladdrade.
En ängel utan ansikte omfamnade mig
och viskade genom hela kroppen:
“Skäms inte för att du är människa, var stolt!
Inne i dig öppnar sig valv bakom valv oändligt.
Du blir aldrig färdig, och det är som det skall.”
Jag var blind av tårar
och föstes ut på den solsjudande piazzan
tillsammans med Mr och Mrs Jones, Herr Tanaka och
Signora Sabatini
och inne i dem alla öppnade sig valv bakom valv oändligt.
____________________________________________________
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Schmidt Tibor
