Lantos Tímea : Nem, nem, nem!

 

 

Kifosztott persely az arca,

szeme homályos üveggolyó.

A munkás vakvágányra tévedt tehervonat

testén kucorgó varjú…

Köpenye tömve kinccsel,

s lopva telefonhoz ér,

tizenkét órára

közösségi oldal s like-kal

 foszlik lágyabban az éj.

Fehér falak mentén

elgurul az álma,

majd ráolvad egy szájra,

üvölt, csapkod, vágtat…

Nem! Nem! Nem,

nem küldi el anyádat,

ha a büfében sokan várnak.

Ócska viccet csattint,

lebegő zsírkarikák közt

kavarja a kínt…

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.01. @ 06:00 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!