Mert a nap ugyanaz,
és ugyanaz a lobogás,
és a nyár is sose más –
szerelem és ifjúság;
öregeknek végre nem vacogás;
csak a szöge, sugarai íve más –
tél van itt, tiszta napos tél,
akár örökös napfölkelte,
vagy alkonyati ég, gyorsan éj,
de addig – ez az igazi nyár,
alig pár perc és nem kánikulát
szenved az ember, de ünnep a nyár
itt a télközépen- decemberi nyár,
és a születés – hiába óriás
a halál – az élet, a sötéttel bugyolált,
a csillagközi űrrel takarás –
akkor is itt a tavaszsírás,
fájásra már most örömrugózás,
mert lesz még más szöge is a napnak,
teljes lényünkkel beszívjuk a fényt,
tiszta homlokkal, szívvel az élet dicséretét.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Petz György