Kolozsváron vártalak
Amíg lettem száz darab,
Sőt több, ezer, végtelen
Értelmetlen értelem.
Olvadásból lett tavasz,
S én, mint lapuló, ravasz
rókacsemete sután
kúsztam illatod után.
Járdák kövét pásztáztam,
Minden bokrot megráztam,
Fuldokoltam a szmogban,
S a hűs Szamos habokban.
Cifra, régi teraszon
Sem leltem a vigaszom,
A buszon se láttalak,
S nem rejtett a forgatag.
A könyvtári porba írtam
A neved amíg még bírtam
Vágytól súlyos tollamat,
Érted tördelt csontomat.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.23. @ 20:00 :: Bihari Csilla Rózália
