Megvetések, elkínzó agyonhallgatások
– nem ordítok bele fájón, cinkos csendekbe –
inkább külön bejáratú dögkutat ások,
ráparcellázódva az új kényszersírkertre.
Elmúlt szerelmek emléke hűséggel dacol,
pedig csak vágy és érdek udvarol a testnek
a konformitás hamvadó oltárán, ahol
félő félérzések áldozatot keresnek.
Tettetett tettet a tetszhalott osztályra von
( ’s nem élesztik már újra a szószövő párkák )
az igazság szérumai tiltólistákon
a végleg lejárató dátumukat várják.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Schifter Attila
