ÁÃ???rhattam volna 100 éve. ÁÃ???rhatnám 100 év múlva is.
Megjött a leveled újra, s remeg? kézzel
Téptem, szakítottam a boríték szélét.
Reményem utolsó réveteg morzsái
Kis koccanással gurultak a fakó lépcs?kön.
Gonosz vagy, tudod? Aljas, hazug, hiteget?!
Minden írásoddal a húsomba marsz, és meglopsz!
Gy?löllek, noha jól tudom, elbújnom nem lehet,
Arcomra torz mosolyt er?ltetek hát, s indulok feléd.
Utolsó találkozásunkkor megaláztál, kifosztottál.
Semmit ér? testemet képzelt deresre feszítetted,
Kínjaimat zord, humortalan szavakkal f?szerezted,
Majd elengedtél, s új citromot facsartál magadnak.
Most kopogtatsz újra követel?n, mint alattomos koldus.
S én most is azt mondom, a vidámság hóhéra vagy te
Adóhivatal!
Legutóbbi módosítás: 2008.01.06. @ 20:41 :: Markos Klára