Feltalálod magad minden apróságban.
Napsugáron tartod a pillanat szívét.
Olajozott mozdulataid mélázva teremtenek.
Ágyra néző ablakok fényes tekintetén
megül a rend, néhány gyűrődésen
átszűrődő emléket simogat.
Lábad lopva, zajtalan libben.
Fordulásod táncában az elképzelt: közelmúlt.
Már magad sem érted. Jókedved mélyülő
titkain kivirágzó csend lobbant benned
lángra tegnap megéltet, elpirulsz,
hányszor átrepül, és karodban nyugszik
meg a változás állandó madara; ha
leülsz boldogan: szíved kiugrana.
Ma úgy telítődik a lég, egyazon arc kavarja
fel tekinteted útvonalát, vágyaidnak kezét,
vagy csészéd öblét.
Nem keresel társaságot,
sem egyetlen szóért odaadható
türelmes múltbéli várakozást.
Romolhatatlan múlik az idő,
mert itt szuszog benned
Ő, a megszületett
Világ.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.14. @ 21:35 :: Marthi Anna