botorkál a csend
halvány fényű téren
leplét maga köré fonja
mint szűzleány az arcát
csendben eltakarja…
történések sora töri
át a csendet…
emberek sírnak
hull a köny
mint bogas üszkös ágak
csöpögő esőcseppje…
hisz ázott – fázott
görnyedezve…
korgó gyomrú éhezők
várnak
megváltó csodát…
össze kulcsolt kézzel
hívják a messiást…
menyi ember boldog
táncol kacag szeret
nem gondol múltra jövőre
hagyja hogy a kusza
elherdált idő
átlépjen felette…
boldogság csillan
ha gyermekáldás
jön reménnyel
világra…
bár lehet hogy széjjel foszlik
sorsszeszéjjel
időnek átkán…
fáj a lélek ha bánat
vigyorog
fennkölten daccal…
halál érkezik
gonosz csúf vigyorral…
hold fénysugarai
szövik éjnek fonalát…
reánk mérve
a Teremtő akaratát
Legutóbbi módosítás: 2014.12.25. @ 03:00 :: Nagy L Éva