Ha valaki most történelmi tényekre számít, netán turistáknak szóló bölcs tanácsokra, az csalódni fog, de hát ezek megtalálhatóak az utazási irodák harsány katalógusaiban. Én most mást szeretnék mondani, mást bizony!
Az Ezeregyéjszakát szeretném megmutatni, a lélekrabló, kétségbe- és gyönyörbeejt? országot, a csodák világát, Egyiptomot.
Allah jókedvében leledzett, amikor megálmodta ezt az országot. A nyomor mellé optimizmust adott, der?t, muzsikát és annyi szépséget, mely el?tt kalapot emel a halandó lélek, és valahol bent köszönetet mond.
Már az érkezés is valami különös érzés. Ha télen utazom, a repül?gépb?l kilépve megérint a semmi mással össze nem téveszthet? meleg és az ismeretlen szagokkal terhes szél. Elkábít a hangos arab gajdolás, a fekete arcú, villogó szem?, galabijás férfiaktól kezdetben riadtan h?kölök hátra.
A szálloda luxusa leny?göz, a szobák szépen berendezettek, a fürd?szoba márványzata csillog, az étterem hosszú, feldíszített svédasztalai és a pincérek fülig ér? vigyora, hangos, barátkozó köszönése eloszlatja a félelmeket. Itt egy óra alatt otthon érzi magát az érkez? és átadhatja magát a pihenésnek, rácsodálkozhat erre a buja világra.
Ott a Vörös-tenger, Földünk második leggazdagabb él?világgal bíró csodája, ezer kékben pompázó, furcsán morajló rejtély. A korallok ezrei egy különleges, folyton változó kert képét vetítik elém, ha lemerészkedem közéjük. Elég, ha csak a fejemet dugom alá egy búvárszemüveggel, s máris benne vagyok a mesében.
A színpompás halrajok, a kis, gonosz tengeri sünök, a medúzarajok, a csúf lomha murénák ott vannak mindenütt, de találkozhatok szerencsés esetben delfinnel, cápával és barracudával is.
És Kairó, a lüktet?, hangos, a semmihez nem hasonlítható piszkos város, ahol szól a zene, ahol együtt él a nyomor az elképeszt? luxussal, ahol katonák vigyázzák minden léptemet, komor fegyverek mögül vidám-bátorítóan kacsint Ahmed, suhancok igyekeznek baksist kicsikarni és fürkész, mohó férfiszemek kutatják a lenge ruházatot.
Persze vicc csak, játék, a vallási rend?rség vigyáz és éber! Ha európai n?t testi kontaktuson kapnak muzulmán férfivel, a n?t kiutasítják és a férfira súlyos büntetés vár.
A séta az ókor csodái közt nem leírható, próbálták már sokan. De hogyan lehet papíron megjeleníteni az áhítatot, a misztikum, a sötét titok és elmúlás illatát, az alázatot a piramisok el?tt állva, vagy Luxorban elkerekedett szemmel sétálva? Nem képes arra él?, nem!
A nyomornegyedekbe is bejárásom van, gyerekek futnak ki elém a 2 x 2 méteres, fedetlen, ablaktalan betonkockákból lökdösik félre a sz?k, csatornázatlan sikátorban a kecskéket, soha annyi csillogó szemet, soha annyi tiszta tekintetet!
Belém csimpaszkodnak, a vitaminos cukrot sikkantva fogadják, hamarosan asszonyok jönnek el? szigorúan lefátyolozva, és barátságosan invitálnak apró, nyomorúságos otthonukba teára.
Egy kövön síró asszony ücsörög, karjában kisbaba, már tudja, hogy menthetetlen, viszik majd a kis testet a sivatagba. Leguggolok mellé, megszorítja a kezemet hálásan, és Allahról mond valamit, magát nyugtatná tán reménytelenül.
A f?utcára kiérve hangos a zene, arabul énekel az árus, a leveg?nek ezerillata van, parfümök, füstöl?k émelyít? kavalkádja és halb?z, sose érzett egyveleg. Torz magyar szavak invitálnak a szukokba, de a villanó tekintett?l visszarebben az, aki túl merészen közeledik.
Éjszaka megnyit a tengerparti diszkó, a pálmák alatt, a csapódó hullámok zajában, meztelen talppal táncol a homokban tini és ötven éves, a hangulat elsodor, a szívet döngeti, elvarázsol.
Még meg sem ébred az ember, máris búcsúzni kell. Ülni szomorúan hajnalban a szoba teraszán, hallgatni a tengert, amikor megtörténik a csoda, felharsan a müezzin hangja, pénteki nagyimára hív és ezer, meg ezer hang felel rá panaszosan, Allah, Allah… és tágra nyílik a szem, magába szippant ez a világ, vonz az odatartozás vágya.
Másnap menni kell. Dübörög a repül?, elrugaszkodik, szemet vakít lent a kékség és cseppet sem szomorú az ember, mert tudja, hogy visszatér, itt lesz majd újra és újra, leszáll a gépr?l, és keresni kezdi lelkének itt felejtett darabjait.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.08. @ 15:49 :: Markos Klára
