Billegve-araszolva
himbálózott a sorra,
a kéklő eget nézte,
s marokkal kék köténybe
markolt-hevült az ember,
zöldellő szerelemmel,
s én kiláttam az égből,
a majdan friss vetésből,
a búza sárga nyárból,
a bögyre telt kalászból,
hogyan szalonnáz véle
a kenyér fehér béle.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Böröczki Mihály - Mityka