Jagos István Róbert : Acsargó dalnokok

2015.01.07. Jagos István Róbert Vers 15
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Acsargó betegeim vagytok dalnokok.

Görnyedt gerinctől roskadó éneketek

nem hozzák vissza fehér angyalarcotok.

Küldjetek rám paragrafus-vérebeket,


fogatlan szátokból fröccsenő árnyakat,

a szemetek mögötti részigazságot.

Nézd, hogy csaholnak vért a gyenge álvadak!

Senki nem könyörög ma már imát rátok.


Nem félek tőletek. A titok rátok ég

majd. Görcsösen oltanátok agg magatok.

S ahogy a Duna sodorja a dinnyehéj’t,

úgy tűntök majd el, amíg én itt maradok.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.07. @ 09:48 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.