Kis István Mihály : A múlt jogán

Nyomtatás

Hogyha egyszer Pestre jutván

ballagnék a Váci utcán,

s a csillogó díszleten

verset írnék, dísztelen’;

felejteném, hogy a tollam

már a bíbor tűzbe dobtam,

pont a konyhakő fölött,

hol a morgó tél nyögött,

s ihlettelen, fagyos álmot

szórt az éjbe, hogy a jármot

ősz nyakamba föltegye –

Tar fejemen kézjegye.

Nézném, ahogy estbe hajlik,

sikolt a Nap, száll a gangig,

s tán a másik oldalon

ott vagyok, túl a falon,

s minden apró dobbanásban

egy-egy régi borzongás van;

és a múzsa-étlapon

tarka rétek és vadon…

Mert az ősi csendfalakkal

körbe zárult néma lakban

– mint a Nagykörút porán –

szellem él, a múlt jogán.

2014. október 15.