Nehezen indul a reggel.
Ólom manók ágyam szélén ülnek,
súlyukkal perceimre nyomulva
mindent elkövetnek, hogy ne kerüljek a valóba.
Manó fiú szemhéjamra édes álmot csókol,
könyörgöm: maradj
kérek még a bókból.
Beleragadok a 6 óra 20-ba,
öt manó is kevés, hogy kihúzna.
Egyre beljebb megyek
óvatosan kúszva…
Hirtelen felébredek,
a nap az arcomra
térdepelt.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.20. @ 19:00 :: Varró Brigitta