(Zeneajánlóm: http://youtu.be/0iCPJx2yv90?list=FLvbpr-TfXsmd9M41TloJgUA)
Szótlan voltam, meg ne rettenj,
arcod mégis félve rezzent,
pedig csak egy rigó röpte
szöszmötölést szőtt a csöndre.
Emlékezni ráér holnap,
addig beszélj, ugye jól vagy?
De ráhajolt a béna vágyra
a pillanat némasága.
Fojtogatott, veled sírtam,
a világ, hogy lehet vígan?
Öleltelek, s ahogy féltem,
kiszakadtál már egészen,
Apám.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.25. @ 14:53 :: Bakkné Szentesi Csilla