Kevés
kőbe vésned azt,
hogy törvényt ülsz fölöttünk,
s világgá kiáltani szent esküvésed,
akarom, törekszem.
A hatalom nem játékszer,
mely kezedhez idomul
s engedelmes lesz,
ha csak ránézel.
Glédában állnak ígéreteid.
A szó éget s el ne hidd,
hogy ettől leszel több,
mintha mennyek országa lenne itt.
Az életet, hiába álmodod szebbé, hasztalan.
Károgó varjúhajnal ébreszt.
Azt vésd fel, mindent megteszel értünk
s véreddel üss pecsétet rá,
hogy érezzük mindennap,
vérünké válik
s lázas testünknek életet ad.
Gyermekünk vagy.
Belőlünk sajdultál ki ezer éve,
s egybemaradtunk
széthulltan is, mint a kéve.
Szülőfölded vagyunk,
néped, nemzeted, hazád.
Ez az otthonod.
Itt a gyümölcs haldokló fán is beérik
önsanyargatón újabb ezer évig,
míg igazat szól szívedből
a szád.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Seres László
