Faházban lakom.
Két székem el?tt két kopott asztalom.
Rajta két nyitott könyv lapjait
pofozgatja a hajnali huzat.
e h?vös reggeli szoba szél.
Egyikbe hétévszázad magyar versei
másik az enyém.
Egyik fehér húsra
s szürke bélésre boncolta kezem.
Másikat még össze se rakhattam
(csak így gúzsba)
s már szétszedhetem.
Két kaján függönyöm
bujtat engem
ablakaim mögött,
míg én kitérdepelt térdemen
két könyékkel könyökölök.
S két sarokba vert ágyam.
S rajta két paplan
s két leped?.
Egyiket feszesre húzta az id?.
S hogy ? márpedig nem enged.
S én mégis nap mint nap a meggy?rtön fekszek.
Mert két élet ez az enyém.
S kétszer élek
ha élhetek.
S kétszer halok
ha halhatok.
e dúlt halandók
közt maradok eleven holt
ha más nem
ily sárba tiport.
Mi voltam.
Kár minden
titkos próba paktum
Jobbra, szebbre, másra
Nem alkuszom.
Mert kétszer kelnék
ha kellenék.
de mind hiába.
Legutóbbi módosítás: 2008.01.13. @ 15:16 :: Kastély Máté