panelszerelem koldusaként
bádogszívemhez verem a kanalaimat
és zeng a ház
az éhes sóhajok fogakat növesztve
harapják nyelvemre bókjaikat
amíg
torokra szaladt évtizedek keresik
cigány útjukat
ahol
a sár az úr
és végső soron én is csak egy vagyok
az egyek közül
egy aki mindent hisz
hisz’ semmi
semmilyen színeket olvaszt majd
a délelőtt a virágos ablakon
de addig még itt a reggel
és vén ősi átkokat locsol
résekbe üregekbe
tűsarkak verik a nyári flekkeket
a párkányra fagyott verebet nézem
s látom mindazt amivé váltam
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Jagos István Róbert