Mikor már elvesztél, lehulltál a porba,
mikor már önnön lelkedet tapostad,
mikor már bezártad magadat poklodba
– utánad nyúlt egy gyenge kis női kéz,
szívet-lelket kínált kinyújtott tenyerén.
Kitárult előtted a megszépült világ;
újra van élet – lélekhalál után.
Zord őszi időben járkálsz a tavaszban,
szívedben derűs béke, nyugalom van.